Soha senki nem fog tudni shortolni vagy eladni pont a csúcson, és soha senki nem fog tudni venni a mélyponton. Természetesen néha megesik, de általánosságban el lehet mondani hogy egy kis szerencse mindenképp kell hozzá. A magyar és külföldi tőzsdéken is hemzsegnek a történetek azokról, akik megpróbálták de elbuktak.
A mostani piac ritmusa és dinamikája azonban megkönnyítette, hogy az ember a csúcson szálljon be. Sokan vettek aranyat, ezüstöt és energiahordozókat a csúcson, nem is sejtve hogy az volt a csúcs. Talán szándékukban állt várni egy kisebb korrekcióra, de a csordaszemlélet és a pénzéhség eluralkodott és pórul jártak. Benne van a játékban hogy az ember esetenként pórul jár. A félelem és a mohóság alakítja a piacot. Ez rendben is van így, a lényeg hogy hogyan kezeled az érzelmeket és a kockázatokat.
Azért írok erről mert az én kereskedési stratégiám is részben az erős papírok vételén és a gyengék shortolásán alapszik. Ez engem is kiszolgáltatottá tesz a gyors irányváltásoknál. Gyakran szállok be 52 hetes csúcson long pozícióba vagy shortolok új minimumnál. Ez persze nem jelenti azt hogy futok a profit után, ezt szögezzük le. A különbség hogy én azért szállok be ezeken a szinteken, mert az erős vételi nyomás általában több vevőt hoz és az erős eladói nyomás még több eladást. Nézzük csak meg a mostani árupiaci mozgást. A hét elején sokan hihették hogy az esés alábbhagyott, de csak szünet volt mielőtt nagy forgalom mellett tovább zuhant.
Az utólagos bölcsesség (mi lett volna ha) kegyetlen a trader önérzetéhez. Néha velem is megtörténik. Az ezüst és az olaj remek példák erre. Sokan lemaradtak a kezdetéről, amit visszasírnak és idegesség lesz urrá a logika fölött. És mi történik ilyenkor? Vissza akarnak vágni. "Majd én megmutatom mikor emelkedj 30%-ot nélkülem." Rossz helyen száll be, érzelemből kereskedik nem kiszámítottan és ez általában veszteséghez vezet.
Utolsó kommentek