finance

Sokan kérdeznek mostanában tőlem, ezért muszáj néhány dolgot leírnom, hogy hogyan is gondolom.

Kezdjük az alapokkal: a pénzzel. Az elv, hogy értéket őrizzünk egy dologban, amit árukra és szolgáltatásokra tudunk cserélni már régóta velünk van. A fizetési műveletekre kifejlődtek bankkártyák és online átutalások, de aligha forradalmasították meg az átlagos emberek életét. Mostanáig.

Ugyanis a Facebook és 25 másik társaság, mint az Uber és Spotify összeálltak, hogy létrehozzanak egy új fizetési szolgáltatást, ami pár héten belül el is indulhat az USA-ban. Hamarosan tudod használni a Whatsup-ot vagy a Facebook Messenger appot a mobiltelefonodon, hogy fizess akár a helyi kisboltban egy digitális pénzügyi eszközzel, amit stable coinnak neveznek.

Leegyszerűsítve ez egy digitális termék, ami hozzá van kötve egy alaphoz, ami biztonságos eszközökből áll, többnyire különböző devizákból, és így elméletben segíti a termék értékét stabilan tartani. 

Ez szuper ugye? Nos nem mindenki gondolja így. Néhány EU-s pénzügyminiszter folyamatosan aggodalmát fejezi ki, mióta a facebook bejelentette a projektet majdnem két évvel ezelőtt. Az ellenállás valójában annyira komoly volt, hogy a facebooknak és partnereinek meg kellett változtatniuk a projekt nevét librárol diem-re egy arculatváltás keretében.

Mitől is félnek tulajdonképpen a döntéshozók? A facebooknak 2.8 milliárd felhasználója van, míg az EU-nak 450 millió lakosa. Mi történne, ha az emberek elkezdenék többet használni a diem stablecoint, mint az eurot? Ez erősebbé tenné a Facebookot, mint az Európai Központi Bank? A miniszterek inkább nem akarják kipróbálni.

Emellett vannak aggályok a tranzakciók adatinak védelmével kapcsolatban is. Ezen kívül azzal, hogy mi történne a pénzügyi piacokkal, ha egy diem tartalék bekebelezné egy pénzügyi termék nagy részét.

Szóval a probléma, amivel a döntéshozók szembe néznek, hogy a diem egy túlságosan tetszetős ötlet, amivel szemben nehezen tudják a saját és az emberek valódi érdekeit érvényesíteni. Képzelj el a virtuális fizetőeszközt a telefonodon, amit bárhol használhatsz a világon, és az előnyeit amit azoknak jelent, akiknek nincs bankszámlájuk. Tudnák használni a digitális diemet a telefonjukon.

De a big techek és a döntéshozók közötti versengésben csak egy győztes lehet. A brüsszeli szabályozók olyan biztosítékokon dolgoznak a stablecoinokra vonatkozóan, ami megvédi a fogyasztókat és a pénzügyi piacokat. Arról is beszélnek hogy az Európai Központi Bank veto jogot kapna a stablecoinokra, ha azok aláássák a monetáris politikát.

Mindeközben az ECB azon dolgozik, hogy létrehozzon egy digitális eurot, amitől a miniszterek azt remélik, hogy felveszi a versenyt a diemmel, és megtartja a EU polgárokat az euro oldalán. De a digitális euro még évekre van a bevezetéstől, úgyhogy az egyetlen fegyver, ami jelenleg a miniszterek kezében van az aggresszív szabályozás. A probléma, hogy ha a stablecoinok számára ellenséges környezetet hoznak léte, azzal kockáztatják, hogy kikerülnek a globális technológiai versengésből és fejlődésből.

Megvan a maga oka annak, hogy az emberek 99%-a nem igazán kedveli a Wall Streetet. Ezt testesíti meg Jamie Dimon, a JP Morgan vezérigazgatójának tegnapi pimasz megjegyzése is. Egy egyszerű kérdésre miszerint mennyire számít a tőkemegfelelési mutató az ügyfelek betételhelyezésénél, még egyszerűbben válaszolt:

"That's why I'm richer than you" - Ezért vagyok gazdagabb, mint te

Miközben Jamie Dimon várja az engedélyét, hogy vegyen magának egy mikronéziai szigetet, nem árt ha észben tartja hogy meggazdagodásának egyik fő mozgatórugója inkább a "Too big to fail" bankrendszer volt. Vagyis amikor több száz milliárd dollárnyi betéttel kalandozik a többiekkel szemben az IG9 piacon vagy más extrém tőkeáttételes piacokon nyugodt lehet, mert ha elbukna, ott áll mögötte az amerikai kormányzat hogy kimentse a bankját és az ő meggazdagodását.

Ha minden a terv szerint megy, egy izgalmas új lehetőség nyílik meg az opciós kereskedésben 2013 március 18-án. Ezen a napon kezdődik a kereskedés a mini opciókkal.

Az opciós piacon számos nagy átalakulás zajlott le az utóbbi pár évben. Nem is olyan rég az opciók még csak korlátozott lejárati dátummal voltak elérhetőek, az opciós ciklus szerint. A részvények és ETF-ek általában a negyedév első, második vagy harmadik hónapjában lejáró opciókkal voltak elérhetőek. (például: január, április, július és október, egy 1-es cuklusú részvény esetén). A lehetőségek korlátozottak voltak.

Néhány évvel ezelőtt a lejárati időket megnyújtották az adott éven túlra, esetenként két évre előre. Ezek a hosszú távú opciós szerződések (LEAPS) nagyobb rugalmasságot hoztak az opciós kereskedőknek. Ugyanakkor egy átlagos kisebb tradernek nem sok hasznot hozott, mert drága volt kis viszonylag kicsi a likviditása.

Legújabban egy, a kis traderek számára is hasznos új termék jelent meg, a heti opció. Ez hamar népszerű lett, de sokak számára ez is elérhetetlen. A probléma az, hogy a legtöbb ETF és részvény esetén egyszerűen túl sokba kerül akár egy kontraktus is.

Mi a baj a jelenlegi opciós kontraktusokkal?

Jelenleg valójában minden opciós kontraktus 100 részvény fölött rendelkezik. Így működtek az opciós szerződések mióta léteznek. Egy call opciós kontraktus feljogosítja a tulajdonosát, hogy vegyen 100 db részvényt egy előre meghatározott áron. Egy put opciós kontraktus feljogosítja a tuljdonosát, hogy eladjon 100 db részvényt egy előre meghatározott áron. Azzal, hogy egy egység 100 részvényről szól, a magas áru részvények esetén egyszerűen kizár számos tradert.

Nézzük például az Apple-t: Az egyik legelterjedtebb felhasználása az opcióknak a covered call. Ahhoz hogy covered call kontraktust kössünk az Apple részvényeiben szükséges venni 100db Apple részvényt és eladni 1 db call opciót. Ez $500 körüli árfolyamnál $50 000 dollár lenne. Bár sokak számára ez a tőkeigény nem probléma, sok egyéni tradernek $50 000 egyetlen pozícióra egyszerűen túl kockázatos.

Persze van más opciós stratégia is, lehet például Apple call opciót venni. A relatíve olcsó heti opcióval lehet call opciót venni részvényenként kb $20-ért. De mivel minden kontraktus 100 részvényről szól, a teljes költsége egyetlen call opciónak $2 000. Ugyan ez egy kisebb trader számára is elérhető, de az a tény hogy ez az egész összeg elveszhet 7 nap alatt, magas kockázatot tükröz. Például egy $20 000-os számla esetén elég 10 ilyen pozíciót elbukni és lenullázódott a számla.

Jön az új mini opció

Idén márciusban jön az új mini opció, ami 10 db részvényről szól a jelenlegi standard 100 helyett. Ugyan a minik nem lesznek elérhetőek minden részvényre, a legforgalmasabb és magas-áru részvényeknél tervezik a bevezetést. (SPY, AAPL, AMZN, GLD, GOOG)

A mini opciók párhuzamosan kerülnek forgalomba a jelenlegi opciókkal, úgyhogy nem változik a régi opciók kereskedése.

Mindannyian tudjuk, hogy több nő kellene a tech szektorban. Több női befektető. Több nőnek kellene tanulni műszaki tárgyakat. Több nőnek kellene programozni tanulnia középiskolában vagy hamarabb. Bla, bla, bla.

Akkor gondoljuk ezt kicsit tovább..

Néhány évvel ezelőtt amikor még kockatőkével foglalkoztam sokat találkoztam, barátkoztam női tech vállalkozókkal az USA-ban. Reggeltől estig velük voltam körülvéve.

És mi bennük a közös?

Viccesek. Bizony nagyon humorosak.

Rachel Sklar, Jennie Baird, Cindy Gallop, Lauren Leto, Kass Lazerow, Ciaran Blumenfeld, Tracey Solomon. És persze ott van Stacy London vagy Arianna. És még folytathatnám.

Bármelyikükkel beszélget az ember előbb-utóbb hangos nevetés lesz a vége. Ha történik valami zavaró/rossz dolog, tesznek bele egy vicces csavart, nevetnek egyet és továbblépnek.

Távolabb lépni a helyzettől, megfigyelni, és viccessé tenni. Ezek lehetnek egy humorista eszközei, ÉS egy vállalkozóé is!

Sok női vállalkozó akit megismertem rendelkezik jó humorérzékkel. Ők ilyen vagy olyan formában fontossá tették a humort.

Ugyanakkor a stand-up comedy világa -ironikusan- ugyan olyan női arány problémákkal és hozzáállással küzd mint a tech szektor. "A nők nem viccesek!" "A nők nem tudnak jól programozni!" Tényleg?

Valójában azok és tudnak!

Képzeljük el mennyire feldobná a startupok világát ha a kettőt összepárosítanánk. Programozás reggel, humor és kreativitás délután. Egy új fajta ötvözése a technológiai problémamegoldásnak, rugalmasságnak és vezetésnek.

Európa és az egész világ izgatottan várja szeptember 12-ét, a német Alkotmánybíróság döntését az Európai Stabilitási Mechnizmusról (ESM). Ez a tervek szerint a végleges utódja lehet a jelenlegi eurozónás mentőövnek, az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmusnak (EFSM). A bíróságnak abban az ügyben kell döntenie hogy az ESM felállítása sérti-e a német alaptörvényt (Grundgesetz). Ha a bíróság a felpereseknek ad igazat, akkor felszólítja a német elnököt, hogy ne írja alá az ESM megállapodást, amit egyébként már elfogadott a német parlament (Bundestag).

Komoly következményei lehetnek a döntésnek mindkét oldal számára. A befektetők aggódnak, hogy a bíróság ellenezni fogja az ESM-et és így el kell szenvedniük a veszteséget a rossz befektetéseik után. A még pénzügyileg stabil európai országok adófizetői és nyugdíjasai aggódnak, hogy a bíróság utat enged az európai adósságok megosztásának, megterhelve őket ugyanezen befektetők veszteségével.

A felperesek az egész politikai palettát képviselik, többek mellett a CDU-t és CSU-t is. Emellett egy csoport visszavonult közgazdász és jogi professzor, továbbá "átlag emberek" egyéni beadványit elmelték ki példának a bíróságon.

A felperesek számos ellenvetést vetettek fel az ESM-mel szemben:

Először is, szerintük az sérti a Maastrichti szerződés "no-bail-out" záradékát (Article 125.) Ugyanis Németország azzal a feltétellel egyezett bele a német márka feladásába, hogy az új valutaövezet nem vezethet az egyes tagállamok adósságának közvetlen vagy közvetett megosztásához, vagyis ellenez minden csődközeli ország uniós pénzből történő megsegítését. Tehát úgy tekintettek az új fizetőeszközre, mint elszámolási egység a gazdasági körforgásban, aminek nincs vagyoni hatása.

A felperesek azzal érvelnek, hogy Görögország esetében a 125-ös cikkely átlépéséhez szükséges lett volna bizonyítani, hogy a fizetésképtelenség nagyobb kárt okozhat, mint ami várható volt a Maastricht-i szerződés megfogalmazásakor. Valójában azonban ilyen bizonyíték nem volt.

Másodszor a német törvények az ESM beveztésével kapcsolatban kötelezik az ESM Vezető Tanácsának német képviselőjét, hogy csak azután szavazzon miután a német parlament döntött a kérdésről. A felperesek szerint a nemzetközi jogban ez nem megengedett. Ha a német fél szeretné korlátozni a képviselője jogkörét, akkor előzetesen tájékoztatnia kellett volna erről a többi résztvevő államot. Másrészt a Vezető Tanács német képviselője titoktartási esküt tett, ami a felperesek szerint akadályozza a német parlament iránti felelősséget.

Továbbá a felperesek azt állítják, hogy míg az ESM egyezmény csak korlátok között nyújthat forrást az egyes tagállamoknak (minősített többség kell hozzá), azt nem határozza meg milyen feltételek mellett fogadhatók el a veszteségek. A veszteség lehet éppen annak az eredménye is, hogy az ESM Vezető Tanácsának magas a fizetése amit önmagának fizet. Esetleg lehet a kölcsönök behajtásáért tett kevés erőfeszítés, vagy más rossz adósságkezelés eredménye. És amiért a Vezető Tanács és a Végrehajtó testület tagjai mentelmi jogot élveznek, az alacsony teljesítmény nem büntethető.

Ha veszteségek merülnek fel, azt a kezdeti 80 milliárd eurós befizetésből fedezik, amit azután automatikusan feltöltenek a résztvevő országok tőkearányában. Ha az egyes országok nem tudják teljesíteni a hozzájárulásukat, másoknak kell azt helyettük megtenni. Elviekben tehát lehet, hogy egy adott ország vállalja a veszteségek egész terhét. Egy ilyen közösség és a sok kötelezettség -a felperesek szerint- ellentmond a bíróság korábbi nyilatkozatával miszerint Németország nem fogadhat el más országok működéséből származó pénzügyi kötelezettségeket.

Ennél is rosszabb, hogy a felperesek szerint bár minden tagállam a tőkemegoszlás arányában felelős a partnerekkel szemben, ez nem minden résztvevőre valósul meg teljes mértékben. Elvi síkon még az is lehetséges, hogy egyetlen ország legyen felelős a teljes 700 milliárd eurós kitettségért.

Végül, az ESM nem vizsgálható önmagában, azt a teljes kitettség kontextusában kell nézni, amibe beletartozik az az 1400 milliárd eurós mentőcsomag amit már odaadtak. Egészen pontosan a Target2 hitelt is bele kell venni, amit a bajban lévő országok központi bankjai vettek fel, és ami csaknem eléri az 1000 milliárd eurót.

Senki nem tudja hogy fog dönteni az alkotmánybíróság ezekről a kifogásokról. A legtöbb elemző szerint valószínűtlen hogy a bíróság ellenezze az ESM egyezményt. Ugyanakkor sokan várnak az ítélethez különféle kiegészítéseket, vagy azt hogy a német elnök kösse az aláírását bizonyos előfeltételekhez.

Ahogy azt a 2012-es előrejelzésben írtam, az olasz Unicredit csoport szilveszter óta majdnem 50%-os esésével vannak tele a címlapok. Csak a mai napon nyolcszor kellett felfüggeszteni a papírt. A bank ugyanis "sikeresen" próbálkozott tőkeemeléssel, és ezt az egész olasz bankszektor megérezte. A bank részvények átlag 16%-os csökkenésének oka az aggodalom hogy a valódi tőkebevonás (nem rövid távú válságmegoldás) költsége továbbra is nagyon magas. Ugyanis ha egy 7.5 milliárd eurós tőkebevonás 40%-os zuhanást okozott, hogy fogja elviselni a piac a további szükséges 115 millárdosat.